Egy kis magyar nyelvtan (eszperantó vonatkozásokkal)

Főnév:

Élőlények, tárgyak, dolgok, fogalmak nevét főnévnek nevezzük. Lehetnek tulajdonnevek (Péter, Duna) és köznevek (ház, fotel). Kérdőszavai: ki? mi? kik? mik? Az eszperantóban a főnevek -o betűre végződnek.

krokodilo        krokodil

homo               ember

hundo              kutya                        hundoj            kutyák

patro                apa                            patroj              apák                 

Melléknév:

Személyek, tárgyak, dolgok tulajdonságát (milyenségét) kifejező szó. Kérdőszava: milyen?  (Kia?) Az eszperantóban a melléknevek -a betűre végződnek.

kolora              színes

kara                 kedves

bela                 szép

bona                jó

Ige:

A cselekvést, történést-állapotot, létezést kifejező szavakat igéknek nevezzük (fut, alszik, van). Az ige a mondatban mindig állítmány, más mondatrész nem lehet. Vannak igék, amelyeknek kötelező vonzatuk van, ugyanis nélküle nem állhat (aparteni al io/iu  tartozni valamihez/valakihez, zorgi pri io/iu  törődni valamivel/valakivel stb.). Kérdőszavai: mit csinál? mi történik? Az igék mellet általában található főnévi alany (Péter, kutya stb.), vagy személyes névmás (én, ő stb.).

estas    van (létige)

Az estas (lét)igét – a magyarral ellentétben – 1. sz. 3. személyben is használni kell, ha nincs másik igei állítmány a mondatban.

Li estas knabo.                            Ő (van) fiú.

La banano estas frukto               A banán (van) gyümölcs.   

Határozószók:

A határozószók a hogyan? mikor? hol? kérdésre válaszolnak.

A képzett határozószók végződése az eszperantóban az -e betű.

Kiel?   hogyan?          bele     szépen

Kiam? mikor?             nokte   éjjel

Kie?    hol?                 norde   északon

Többes szám:

A többes szám jele a magyarban a -k (házak, kutyák, szép fák stb.)

Az eszperantóban a többes szám jele a -j. Egynél több után többes számot használunk (du homoj  két ember). A főnév -o, (ill. a melléknév -a) végződése után tesszük (domoj, hundoj ktp.).

Tárgyeset használata esetén a többes szám jele (-j) – a magyarral megegyezően – a tárgyeset elé kerül.

homo

homojn

Az eszperantóban – a magyarral ellentétben – a főnév előtt (vagy mögött) álló melléknevet is egyeztetjük a főnévvel, azaz többes számba tesszük.

bela arbo         szép ház

belaj arboj       szép házak

belajn arbojn   szép házakat  

Tárgyeset:

A kit? mit? kiket? miket? kérdésre válaszolva (a magyar nyelvben) tárgyragot használunk.

A tárgyrag jele a magyar nyelvben a -t végződés (Pétert, cukrot stb.)

Az eszperantóban tárgyeset van, jele: -n végződés. A tárgyeset jelét a főnév -o végződése után tesszük (Petron, sukeron). Az eszperantóban – a magyarral ellentétben – a főnév előtt (vagy mögött) álló melléknevet is egyeztetjük a főnévvel, azaz tárgyesetbe tesszük (dolĉan sukeron  édes cukrot).

Állítmány:

Az állítmány a mondat egyik fő része, az állítmánnyal az alanyról állapítunk meg egy cselekvést, történést vagy létezést, illetőleg minőséget vagy mennyiséget. Az állítmány szófaja ige (Alszik a kisbaba.) vagy névmás Anyám postás.). Kérdése: mit állítunk?

Alany: 

Az alany a mondat egyik fő része, amelyről az állítmánnyal megállapítunk valamit. Az alany mindig főnév, névmás, főnévi igenév. Esetleg egész mondat is lehet alany. Alanyesetben áll. Kérdései: ki? mi? kik? mik? + az állítmány harmadik személyű alakja (ki aludt? kik aludtak? stb.). Alanytalan (rejtett alanyú) mondatok is léteznek: Esik (az eső). Villámlik.

Ódor György     www.esperanto.gportal.hu