Nyelvtani érdekességek a könyvben – Nyelvhasználat a gyakorlatban
Szójegyzék:
A könyv végén található eszperantó-magyar szójegyzék több mint 3 200 szót – köztük a leggyakoribb 1500 szógyököt – foglalja magában. A magyar szótári hagyományoktól eltérően – a nagyobb nyelvi pontosság érdekében – főnévi igenévi formában tartalmazza az eszperantó igéket és azoknak magyar jelentését egyaránt.
A számok betűvel történő írása:
A számok betűvel történő írása esetén sokféle megoldással találkozhatunk a különböző nyelvkönyvekben. Néhány nyelvkönyvben az összes számot egybeírják: pl.: okdeksesmil. Más esetben két számjegyet írnak csak egybe, de nem a helyérték szerint: dekdu. Néhányan a szorzással képzett számokat egybeírják, míg az összeadással képzett számokat külön.
A könyvben az eredeti, Zamenhof által is használt, a legegyszerűbb és legtermészetesebb megoldás található:
A helyérték szerinti tízeseket és százasokat egybeírjuk, az ezresektől viszont külön.
1986: mil naŭcent okdek ses
2008: du mil ok
13 647: dek tri mil sescent kvardek sep
857 421: okcent kvindek sep mil kvarcent dudek unu
3 963 745: tri milionoj naŭcent sesdek tri mil sepcent kvardek kvin
Az ezresek (milliók, milliárdok…) különírásának az az oka, hogy míg tízesek és százasok esetén minden esetben csak egy számjegy (2-9-ig) kerülhet helyértékileg a szám elé (pl. okdek, sepcent), ezreseknél már több is (2-999-ig), azaz szóösszetételek is. Így pl. a 444 000 esetén már kvarcentkvardekkvarmil-t kellene írnunk, ami felettébb furcsán hatna.
Természetesen a nagy számokat a gyakorlatban nem betűkkel, hanem számjegyekkel írjuk.
Tiso vagy Tibisko:
A Tisza folyó kifejezésére mindkét szó használatos. Míg korábban a latinból származó Tibisko volt az általánosan használt, ma már egyre inkább a Tiso terjed.
A hónapok nevei:
A hónapok neveinél a zamenhofi nagy kezdőbetűs (Januaro) írást a gyakorlatban egyre inkább háttérbe szorítja a kis kezdőbetűs (januaro) írás, bár a hónapok neveinek egy része eredetileg tulajdonnév volt. Pl. január Janusról, a kétarcú istenről, július Julius Ceasar-ról, augusztus Augustus császárról kapta a nevét.
Tio okazis en la monato Julio. Tio okazis en julio. La nomo de la monato estas Julio.
Tulajdonnevekból képzett melléknevek:
Zamenhof nagy kezdőbetűvel használta a tulajdonnévből képzett melléknevek végződéscserés változatait. Mi ne ŝatas la Parizan modon. Li bone konas la Esperantan gramatikon. Mia Berlina amiko alvenos morgaŭ. A gyakorlatban itt is terjed a kisbetűs változat használata (Mia berlina amiko alvenos morgaŭ). (A tulajdonnévből elő- és utóképzőkkel képzett szavak kisbetűvel írandók: La budapeŝtanoj alvenis hieraŭ; Mi estas esperantisto.)
Az Esperanto, Esperanta, Esperante is nagy kezdőbetűvel írandó (ha a nyelvről van szó, mivel Zamenhof egykori álneveként tulajdonnévnek minősül).
A „po” használata:
A „po” elöljárószó tulajdonképpen osztószámnév. Egyenlő részekből álló egységek részeinek a meghatározására. Kizárólag szám és mennyiség előtt állhat!
(po dek, po iom, po duono, po paro ktp.)
po tri hármasával (3-3)
La seĝoj estis po kvar ĉe la tabloj. Négyesével voltak a székek az asztaloknál.
Ni donas al vi po du la biletoj(n). Kettesével (kettő kettőt mindenkinek) adjuk nektek a jegyeket.
Po kiom…? Hányasával…? Hányanként…? Hány-hány…?
Kizárólag szám és mennyiség előtt állhat! Ezért az ilyen kifejezések (mivel nem mennyiség előtt állnak) tévesek, nyelvileg helytelenek: La biletoj kostis 1 000 Ft po persono. Ili aĉetis 2 pomojn po kapo. Infanoj naskita po virino: 1,4.
Mi trinkas akvon po horo. Mi trinkas akvon ĉiuhore (en ĉiu horo).
Mi iras al la biblioteko po monato. Mi iras al la biblioteko ĉiumonate.
La biletoj kostis 4 eŭrojn po persono. La biletoj kostis 4 eŭrojn por ĉiu persono.
A „po” vita (ami mind a mai napig tart):
Oni povis aĉeti nur po tri biletoj(n). Az emberek csak 3-3 jegyet vásárolhattak. A „po” osztószámnév a szláv nyelvekből lett átvéve. Zamenhof alanyesettel használta az Ekzercaro-ban – kétszer is –, így célszerűbbnek tűnik követni ezt a hagyományt még akkor is, amikor a „po” a mondat tárgyára vonatkozik.
A másik indok a „po” utáni alanyeset (és nem tárgyeset) használatára a Fundamento de Esperanto Nyelvtan részének 8. pontjából következik: „Minden elöljárószó alanyesettel jár”. (Irányt természetesen tárgyesettel is kifejezhetünk: Mi kuris al sub la arbo. = Mi kuris sub la arbon).
Egy eltérő szemlélet szerint a po alanyeset-vonzása csak az őt követő számnévre vonatkozik, az azt követő kifejezésre már nem, így azt minden további nélkül tehetjük tárgyesetbe.
Ha bizonytalannak érezzük a „po” használatát egy adott esetben, a ĉiu alkalmazásával szinte mindig kikerülhető a „po”-s szerkezet. Mi donis al la infanoj po tri pomoj(n). = Mi donis al ĉiu infano tri pomojn.
Nominativo post “po”Z
Inter la esprimoj “doni po 2 pecojn” kaj “doni po 2 pecoj” estas ankoraŭ malfacile diri, kiu estas la pli bona, kaj tial ambaŭ esprimoj estas uzeblaj kaj bonaj. Tamen konsiderante, ke danke la intervenon de la vorto “po” la “pecoj” jam ne dependas rekte de la “doni”, ni konsilas uzi post “po” tiel same kiel post “da” la nominativon (“doni po 2 pecoj”). Alia kaŭzo por tiu ĉi konsilo estas ankaŭ la cirkonstanco, ke laŭ nia opinio “ĉie, kie oni dubas inter la nominativo kaj akuzativo, oni devas uzi la nominativon”. La Esperantisto, 1891, p. 7
Pri la vorto “po”Z
La vorto “po” antaŭ iu esprimo de mezuro signifas, ke tiu mezuro rilatas ne al ĉiuj personoj aŭ objektoj kune, sed al ĉiu aparte; ekzemple: ili ricevis po kvin pomoj = ne ĉiuj kune ricevis 5, sed ĉiu el ili aparte ricevis kvin pomojn; la drapo kostas po 2 spesmiloj por metro = ĉiu metro (ne la tuta drapo) kostas 2 spesmilojn; ili vendas pogrande = ĉiu aparta porcio, kiun ili vendas, estas granda (t.e. ili vendas nur grandajn porciojn). Oni ne povas diri “je 80 centimoj po funto” aŭ “30 mejlojn po horo”, sed oni devas diri “po 80 centimoj por (ĉiu) funto”, “po 30 mejloj en horo”. Respondo 42, La Revuo, 1908, Aŭgusto
Pri la vorto “po”
En Februaro 1974, sekve de raporto de la Direktoro pri la Gramatika Sekcio, H.A. de Hoog, la Akademio, post vastaj internaj diskutoj, oficialigis jenan rekomendon (el 43 membroj: 30 jes, 5 ne, 4 sindetenoj): La Akademio malkonsilas la uzadon de la prepozicio “po”, por esprimi la rilaton indikitan per la frakci-streko en esprimoj kiel 30 km/h kaj similaj, kiel rektan eraron kontraŭ la ĝusta signifo de tiu prepozicio, difinita de Zamenhof en unu “Lingva Respondo”. Manke de specifa prepozicio por tia uzado, la Akademio lasas liberecon al fakuloj elekti inter la prepozicioj “en”, “je”, “por” aŭ “sur” laŭ la cirkonstancoj, aŭ uzi adverban formon, kiel “30 kilometroj(n) hore”. (AdE)
(www.esperanto.gportal.hu)
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
